Ön az üzletben is a házasélet fő szabályát követi?

„Az idős Kohn bácsi feleségül vesz egy szép és fiatal lányt. Félrevonja egy barátja, és diszkréten ezt
mondja neki:
– Tudod, hogy a feleséged négy férfival is megcsal?
– Na és – mondja Kohn bácsi –, inkább vagyok egy jó üzletben húsz százalékkal, mint egy rosszban százzal.”

Tudom, ez annyira régi vicc, hogy nincs, aki ne ismerné. Mégis ide kívánkozik, mert ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani.

Ha házasságról van szó, akkor ez a mentalitás valóban viccbe illő, de az „üzlet”-ben éppen ez a normális. Legalábbis ez látszik kézenfekvőnek. Mégis sokan éppen ennek a viccnek az ellenkezőjét művelik az üzleti életben, ami nem csak vicces, de még nagyon sokba is kerül. Azaz a cégükkel viselkednek úgy, mintha a házastársuk lenne: „Ő csak az enyém! A lelkem egy darabja. Jóban, rosszban együtt kell maradunk!” Hülyeségnek hangzik? Igen, mert az is.

Persze sok gazdag ember engedheti meg magának, hogy akár jelentős ráfordítások árán, kedvtelésből fenntartson egy céget, de ez csupán a költséges hobbi kategóriájába tartozik. Esetleg arra jó, hogy valamelyik családtag idejét lekösse, ő is játszhasson üzletemberest. De én nem ezekről, hanem a valódi vállalkozásokról beszélek.

Azokra a tulajdonosokra gondolok, akik valóban a cégükből, a cégükért élnek, de valami nem engedi, hogy vállalkozásként gondoljanak rá, ne pedig úgy, mint a szerelmükre, akin nem lehet senkivel osztozni. Mi ez a valami? Cezarománia? Bizalmatlanság? Szakmai féltékenység? Nem tudom. Gondolom mindenkinél valami más. Az viszont biztos, hogy dolgozni kell rajta, mert nem egészséges.

Egy bizonyos méret alatti cég (ez persze tevékenységenként változó) egyszerűen életképtelen. És ez az „optimális méret” egyre nagyobb lesz. A magyarországi kkv.-k nagy része sajnos „méreten aluli”.

Egy okosan, körültekintően megválasztott üzleti partnerrel való együttműködés olyan lehet, mint amikor a szélcsendben veszteglő hajó vitorlájába végre belekap a szél. Több tőke, friss gondolatok, más szemlélet, új perspektívák, nagyobb kapcsolatrendszer, táguló horizont, megnyíló lehetőségek.

Mindezekkel szemben egyetlen áldozat: picit vissza kell venni az ego-ból. Azért nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy ha egy cég nem megy jól, akkor egyszerűen csak be kell hozni egy pénzes társat, és már szalad a szekér, dől a pénz. Rossz cég a kutyának sem kell. Ez a módszer akkor működik, ha jól megy a cég, de mehetne még sokkal jobban is. Éppen „itt van a kutya elásva”.

A tulajdonosok többsége elégedett, amíg tisztes hasznot hoz a vállalkozása. Esze ágában sincs bevenni egy tulajdonostársat, hogy „még egy éhes szájat kelljen etetni”. Neki pont jó így, ahogy most van. Nincsenek kompromisszumok, nem kell a döntéseit megmagyarázni, megindokolni.

Csakhogy ez az idilli helyzet egyik napról a másikra megváltozhat. Megfelelő támaszok nélkül a megbillent egyensúlyt sokszor lehetetlen visszaállítani. Az „így még éppen jó nekem” helyzetből gyorsan lehet csőd. Rohamléptekben fejlődik a világ, a technológia, a konkurencia, az igények.

Tartani kell a lépést, ahhoz pedig tartalékok, hátország, volumen kell. A gazdaság színpadán már nem működnek a „one man show”-k.

Ézsöl Gábor
a Saxum Corporate Finance Zrt. vezérigazgatója