Indokok az idős kori cégeladáshoz

„Az emberek abba a tévképzetbe ringatják magukat, hogy az öregkor beköszöntével valamiféle révbe érünk, ám azt a tényt már csak kevesen fogadják el, hogy szüntelenül csak
törtetünk előre utunk célja felé, amely még azon a napon is elérhetetlen távolságban van tőlünk, amikor végleg lehunyjuk szemünket.”

Tan Twan Eng

Régen is, ma is sok fiatal tűzi ki célul maga elé, hogy boldog és sikeres lesz. Mindig akad közöttük néhány, aki valóban tesz is érte, hogy ezt a tervét valóra váltsa. Egy részük úgy gondolja, hogy a célhoz vezető út egy saját cég alapításán és felfuttatásán keresztül vezet. Belevágnak és mindent megtesznek ezért a cégért, ami csak emberileg lehetséges. Rengeteg munka és lemondás árán elérik, hogy tulajdonukban, a vezetésük alatt áll egy jól prosperáló, értékes cég. Csakhogy közben ez a cég a boldogság elérésének eszközéből lassan átalakul életük értelmévé. Édes gyerekükként tekintenek rá. „Életük fő művéért” továbbra is éjt nappallá téve dolgoznak, és szinte észre sem veszik, hogy a boldogság helyett már a munka,

a „napi taposómalom” rabságában, a vállalkozásuk „kényszerű börtönében” élik az életüket.



Sok éven keresztül a munka iránti lelkesedésük fásultsággá, a szenvedélyük pedig legtöbbször kényszerű teherré alakul át. Belefáradnak a „látástól mikulásig” tartó napi robotba, az évtizedek múltával pedig szembesülnek azzal, hogy fogy az erejük, a kedvük és az egészségük. Az irányítás egyre jobban csúszik ki a kezükből, míg végül ott állnak idős koruk kapujában, esetleg betegen, egy szétcsúszóban lévő cég élén megtörve és akkor veszik észre, hogy a kezdetben kitűzött cél, a boldogság, valahol út közben a látókörükön kívülre került. Ekkor szokott jönni az az önmentegető érv, hogy igen, én már így jártam, de nem bánom, mert mindent a családomért, a jövőjükért teszek.

Amikor valaki azt tervezi, hogy vállalkozását majd az utódok viszik tovább, és ő saját maga ezért „beáldozza” az életét, azaz lemond arról, hogy éljen, az egy elismerésre méltó, heroikus tett. Nagy kérdés, hogy ezt azok a családtagok örömmel veszik-e, akikre a cég továbbvitelének terhe hárul.

Lehet, hogy ezzel egy olyan kényszerpályára kerül az életük, ami megélhetést nyújt ugyan, de boldogságot sosem fog. Az sem biztos, hogy egy évtizedek alatt milliárdos értékűvé fejlesztett cég vezetésére az utód valóban alkalmas. Ez ugyanis korántsem kézenfekvő.

A kelletlenül, vagy egyszerűen tehetségtelenül vezetett vállalkozás pedig idővel elindul a lejtőn. Katasztrofális sebességgel tud lenullázódni, sőt akár tragédiákat okozni. Egy jelentős tőkét, sok embert mozgató vállalkozás nem játék. A lendület viszi egy darabig, de nem sokáig. Ilyenkor szerencsésnek mondhatjuk a cég alapító atyját, ha már nem látja művének összeomlását, amit eredetileg a családja jóléte pillérének szánt. Ezért kell még időben érzelemmentesen végiggondolni a jövőt, akár kívülálló szakember segítségét kérve, mert amikor már kényszer hatása alatt kell cselekedni, az mindig veszteséggel jár.

Napjaink technikai fejlődése annyira felgyorsult, hogy akár egyik pillanatról a másikra válhat akár egy egész iparág idejétmúlttá. Az egyik pillanatban még jól menő, milliárdos cég, a másikban pedig már annyit ér, mint egy kőbalta pattintó kisvállalkozás. A hagyományokhoz ragaszkodás sok tekintetben értékelendő, de a gazdaságban – ritka kivételektől eltekintve – öngyilkosság. A rutinos cégvezetés kevés. Folyamatos megújulásra, állandó tanulásra, fejlődésre van szükség. Ez egy bizonyos életkoron túl nagyon nehézkesen kivitelezhető.

A politikai helyzet totálisan kiszámíthatatlanná vált Európában. A határokon átívelő gazdasági kapcsolatok akár már a közeli jövőben is gyökeres változásokon mehetnek keresztül. Egyik pillanatról a másikra, akár egyetlen politikai döntés hatására semmivé válhat egy élet munkája.

A fenti borús lehetőségeket nem azért soroltam fel, hogy megpróbáljam elvenni bárki kedvét. Viszont fontosnak tartom, hogy az ember józanul képes legyen végiggondolni a jövő lehetséges variációit. Nehézséget jelent az, hogy amikor valaki folyamatosan nyakig merül egy helyzetbe, képtelen észrevenni olyan nyilvánvaló tényeket, amik szinte bármely kívülálló számára nyilvánvalóak.

A túlzott érzelmi töltet a gyermekként kezelt céggel kapcsolatban, vagy a valódi gyermek képességeinek elfogult megítélése a legfelkészültebb cégtulajdonost is képes végzetesen megvezetni.

Abban, hogy valaki képes felépíteni egy komoly vállalkozást a semmiből, valószínűleg döntő szerepe van az erős egyéniségnek, a céltudatosságnak és az akaratnak. De vannak az életnek szakaszai, amikor már nem a saját jövőjéről dönt az ember, és teret kell adni a következő nemzedék egyéniségének és akaratának is.

Nagy Attila
Tanácsadó
CFI Hungary Zrt.