2019. október 22. | Török Bálint – Nagy Attila

Bárkinek, aki valamit el akar adni az első gondolata az, hogy vajon mennyit lehet érte kapni.? Erre a legfrappánsabb válasz az, hogy annyit, amennyiért megveszik. És valóban, sok olyan termék létezik, amelyeknél a valódi érték és a ténylegesen elérhető ár között akár százszoros különbség is van. Jellemzően ilyenek a luxusmárkák termékei, ahol valóban lehetnek ilyen különbségek.

De a cégek piaca 99,999 százalékban nem ilyen! Itt nagyon ritka, hogy „már olyan régen vágytam egy ilyen cuki gyárra, mindegy mennyibe kerül, megveszem”.

TOVÁBB
2019. szeptember 16. | Nagy Attila

Az utóbbi időben nagy publicitást kap, hogy 2019-ben az egész világon rekordokat dönt a cégfelvásárlások és összeolvadások száma és értéke. Nyilván nehezen összehasonlítható egy 100 milliárd dolláros cégfelvásárlás egy néhány milliárd forintos hasonló ügylettel, de mindenképpen oda kell figyelni a globális tendenciákra és különösen azok okaira.

A korábban még jól elkülönülő piacokon meg tudott élni sok-sok kisebb nagyobb vállalkozás. A piacok azonban összeolvadnak, globalizálódnak. Ennek következtében a kicsi és közepes cégek kiszorulnak, tönkre mennek. Ahhoz, hogy egy vállalkozás stabilan meg tudjon maradni a piacon, vagy tudnia kell valamit, amit más nem tud, vagy legalább olyan erősnek kell lennie, mint a versenytársai közül a legerősebbek. A világgazdaságban látjuk, ahogy egyre gyorsuló ütemben folyik a tőkekoncentráció. Ezen tendencia alól senki sem tudja kivonni magát.

TOVÁBB
2019. május 24. | Zavagyil Zoltán

Legyünk őszinték, a legtöbb cégvezető nem nyugodt a jelenlegi gazdasági helyzetben, hiszen az utóbbi években általánossá vált túlhajszoltság, az állandó robotolás és a nagyfokú nyomás. Mindezt tetőzi a fejünk felett lebegő potenciális válság.

A hétköznapi problémákon túl egyre több cégvezető vállát nyomja még egy teher: a megoldatlan utódlás kérdése. A nehézségek halmozódásával fokozódik a szorongás és a félelem, ám ez csak akkor ölt óriási méreteket, ha nem kezdünk el időben gondolkodni a megoldáson.

TOVÁBB
2019. március 27. | Nagy Attila

Régen is, ma is sok fiatal tűzi ki célul maga elé, hogy boldog és sikeres lesz. Mindig akad közöttük néhány, aki valóban tesz is érte, hogy ezt a tervét valóra váltsa. Egy részük úgy gondolja, hogy a célhoz vezető út egy saját cég alapításán és felfuttatásán keresztül vezet. Belevágnak és mindent megtesznek ezért a cégért, ami csak emberileg lehetséges. Rengeteg munka és lemondás árán elérik, hogy tulajdonukban, a vezetésük alatt áll egy jól prosperáló, értékes cég. Csakhogy közben ez a cég a boldogság elérésének eszközéből lassan átalakul életük értelmévé. Édes gyerekükként tekintenek rá. „Életük fő művéért” továbbra is éjt nappallá téve dolgoznak, és szinte észre sem veszik, hogy a boldogság helyett már a munka, a „napi taposómalom” rabságában, a vállalkozásuk „kényszerű börtönében” élik az életüket.

Sok éven keresztül a munka iránti lelkesedésük fásultsággá, a szenvedélyük pedig legtöbbször kényszerű teherré alakul át. Belefáradnak a „látástól mikulásig” tartó napi robotba, az évtizedek múltával pedig szembesülnek azzal, hogy fogy az erejük, a kedvük és az egészségük. Az irányítás egyre jobban csúszik ki a kezükből, míg végül ott állnak idős koruk kapujában, esetleg betegen, egy szétcsúszóban lévő cég élén megtörve és akkor veszik észre, hogy a kezdetben kitűzött cél, a boldogság, valahol út közben a látókörükön kívülre került. Ekkor szokott jönni az az önmentegető érv, hogy igen, én már így jártam, de nem bánom, mert mindent a családomért, a jövőjükért teszek.

TOVÁBB
2019. március 21. | Nagy Attila

2019. március 21.-én a a budapesti The Aquincum Hotel báltermében adták át az egyik legrangosabb szakmai elismerést a kkv TOP100 díjakat.

A díjazottak között volt a CFI Hungary Zrt. is, amely a hazai tranzakciós piac piacvezetőjeként kis-és középvállalkozásoknak segít a cégeladásban, felvásárlásban, tőkebevonásban

TOVÁBB
2019. február 18. | Zavagyil Zoltán

A 2018-as év végének vezető gumicsontja a modern kori „rabszolgaság”, azaz annak a ténynek a következménye, hogy a szükségesnél kevesebb a megfelelő képzettségű és dolgozni akaró munkavállaló.

Ezért a munkáltatók a meglévő embereiket igyekeznek többet, illetve az elvégzendő munkák üteméhez gazdaságosabban igazodva dolgoztatni. Ez természetesen a munkavállalók szempontjából sokszor jelentős kényelmetlenséggel járhat. Bármelyik fél szemszögéből nézzük is a helyzetet, azt látjuk, hogy mindegyiküknek igaza van. A megoldást viszont a munkáltatóknak kell megtalálniuk, hiszen a dolgozók az érdekeik érvényesítésére a puszta nyomásgyakorláson kívül semmiféle eszközzel nem rendelkeznek. Ezzel pedig akár annak árán is él a – sokszor felelőtlenül felheccelt – munkás, hogy csődbe viszi a munkahelyét, ezzel elveszítve a megélhetését. Ez a szomorú végkifejlet azonban minden híresztelés ellenére a munkáltató számára is tragédia.

TOVÁBB
2019. február 18. | Zavagyil Zoltán

2018 június elején felbolydult a hazai sajtó Orbán Viktor kötcsei polgári pikniken elhangzott beszéde miatt.

„Kiszivárgott” ugyanis, hogy ott a miniszterelnök újabb, közelgő gazdasági válságról beszélt. Bár ez sokakat meglepetésként ért, de aki kicsit is tájékozottabb a nemzetközi gazdasági előrejelzések világában, az tudhatta, hogy ez már régen közszájon forgó információ. Vannak még az elemzők között különbségek abban, hogy ez pontosan mikor köszönt ránk és milyen mértékű lesz, de a többség 2020-ra teszi és a 2008-asnál valamivel enyhébbnek jósolja. A lényeg, hogy valamikor biztosan lesz, hiszen a világ jelenlegi gazdasági berendezkedésének természetes velejárói a válságok.

TOVÁBB
2018. október 30. | Ézsöl Gábor

„Az idős Kohn bácsi feleségül vesz egy szép és fiatal lányt. Félrevonja egy barátja, és diszkréten ezt
mondja neki:
– Tudod, hogy a feleséged négy férfival is megcsal?
– Na és – mondja Kohn bácsi –, inkább vagyok egy jó üzletben húsz százalékkal, mint egy rosszban
százzal.”

Tudom, ez annyira régi vicc, hogy nincs, aki ne ismerné. Mégis ide kívánkozik, mert ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani.
Ha házasságról van szó, akkor ez a mentalitás valóban viccbe illő, de az „üzlet”-ben éppen ez a normális.
Legalábbis ez látszik kézenfekvőnek. Mégis sokan éppen ennek a viccnek az ellenkezőjét művelik az üzleti életben, ami nem csak vicces, de még nagyon sokba is kerül. Azaz a cégükkel viselkednek úgy, mintha a házastársuk lenne: „Ő csak az enyém! A lelkem egy darabja. Jóban, rosszban együtt kell maradunk!” Hülyeségnek hangzik? Igen, mert az is.

TOVÁBB
2018. szeptember 24. | Török Bálint | vg.hu

A BMW augusztusi bejelentése nyomatékosította, hogy az autóipar Magyarország vezető, bővülő, gazdaságpolitika által támogatott szektora olyan csúcsnevekkel, mint Suzuki, Audi, Opel, Mercedes. Százhetvenezer embert foglalkoztat, és az ipari termelés közel 30 százalékát adja

Számos hazai cég kapcsolódhat be így a globális értékláncokba, lehet részese és jó esetben nyertese a szektorban zajló változásoknak. Nem csupán annak, hogy az európai gyártás kelet felé tolódik, vagy hogy egyre nagyobb a műanyagok és az elektronika szerepe, hanem a korszakváltó trendeknek is. Előretörnek például az okosmegoldások, és lassan kezd visszaszorulni az autótulajdonlás, hogy helyébe a közösségi gazdasági megközelítés lépjen. Mobilitás szempontjából a saját (akár elektromos) jármű már csak egyik módja, hogy eljussunk A-ból B-be.

TOVÁBB
2018. szeptember 8. | Zavagyil Zoltán

Régen, ha egy iparos, vagy kereskedő kiemelkedően ügyes, szorgalmas és céltudatos volt, lassan fejleszthette a vállalkozását és akár óriási céget is létrehozhatott. A mai nagy, patinás márkák többsége is így jött létre. (pl. Adidas, Rolex, Chanel, Cartier, Lamborghini, Lipton, Sharp, IKEA, Sony, Ford…)

Ma már ez a lehetőség szinte teljes egészében elveszett. Változik a világ. Az óriáscégek minden területen gondoskodnak róla, hogy ne léphessenek be a piacra újabb versenytársak csak úgy a semmiből. Persze ha valaki elég jó minőséget elég olcsón képes biztosítani, addig eljuthat, hogy őket kiszolgálja, de ez a maximum. Innen nincs feljebb. Ráadásul ez is könnyen pünkösdi királyságnak bizonyulhat, amint megjelenik egy olcsóbb ajánlattal valaki a világ valamelyik másik pontján.

TOVÁBB

Cégfelvásárlás – a jövő lehetősége

2018. július 3. | Zavagyil Zoltán | vg.hu

Használt autót venni kockázatos. Hát még céget! A hazai cégtulajdonosok nem igazán gondolkodnak sem cégeladásban, sem cégvásárlásban. Talán mert nem tartják „elegáns” megoldásnak.

Egy működő cégben nagyon sok olyan érték lehet, amelyet a nulláról kezdve csak évtizedek alatt, a vételár többszöröséért lehet megteremteni. Különösen a mai szakemberhiányos időkben ilyen érték lehet a komplett, összeszokott szakembergárda, de a komplex működő géppark és a szerteágazó piaci kapcsolatrendszer is ide sorolható. Ezekben az esetekben a vevő szeretné a megszerzett vállalkozást tovább üzemeltetni. Egy jól menő, stabil profitot hozó vállalkozás megvásárlása okosan kialkudott áron biztosan jó döntés.

TOVÁBB

Akik milliárdos ajánlatok ellenére is kitartanak

2018. június 25. | Király Béla | mfor.hu

Sok hazai vállalkozó épített az elmúlt évtizedekben sikeres céget, ám ahelyett, hogy az esetenként milliárdos vételárat zsebre tennék, és szó szerint boldogan élnének, amíg meg nem hallnak, a végsőkig kitartanak a “gyereküknek” tekintett vállalkozások mellett.

A családi vállalkozások nagy része a rendszerváltás környékén jött létre, ezek egy része mikrovállalkozás maradt, egy részük pedig az évek folyamán kinőtte magát, és akár sokmilliárdos forgalmú céggé vált. Rossz hír azonban az alapítóknak, hogy az örökségük jó eséllyel el fog tűnni. A statisztikák alapján a komoly vállalkozói múlttal rendelkező nyugati országokban is meglehetősen rossz arányokkal találkozhatunk, ott ugyanis háromból csak egy családi vállalkozás éri meg a második generációt. Magyarországon a helyzet valószínűleg még rosszabb, hiszen a szakértők szerint vezetőnek nincs megfelelő gyakorlata és tapasztalata a cég átadásával járó teendők menedzseléséhez.

TOVÁBB

A cégeladások lelki akadályai – túl a gazdasági racionalitáson

2018. május 24. | Dr. Zavagyil Zoltán | Világgazdaság

Évekkel ezelőtt napvilágot láttak olyan publikációk, amelyek napjainkra jelentős mértékű cégeladási hullámot prognosztizáltak a kis- és középvállalati szektorban. Ennek okát a rendszerváltás környékén alapított cégek tulajdonos-cégvezetőinek nyugdíjkorhatárhoz érkezésében látták. Józan ésszel belegondolva ez az ok-okozati összefüggés kézenfekvőnek tűnik.

Amikor egy cég tulajdonosa belefárad a napi stresszbe, az embereivel, vevőivel, beszállítóival, hivatalokkal történő iszapbirkózásba, bizony egyre többször jut eszébe a kiszállás. Ennek a legmegnyugtatóbb módja a családon belüli utódlás. Ez azonban nagyon sok esetben nem járható út. Vagy azért, mert egyszerűen nincs utód, vagy azért, mert az ifjú vagy alkalmatlan, vagy egészen más elképzelései vannak a jövőjéről, esze ágában sincs átvenni a cég irányítását.

TOVÁBB

Tíz legnagyobb hiba, amit cégeladásnál elkövethetünk

2018. március 19. | Börcsök Péter | Piac és Profit

Generációváltás zajlik a magyar cégvilágban, sok cégvezető azonban nem rendelkezik megfelelő utóddal, ilyenkor gyakorta merül fel a cégeladás kérdése. Ez a folyamat azonban nem egyszerű és sok buktatót rejt. A Saxum szakértői rámutatnak a tíz legnagyobb hibára, amit elkövethetünk.

A csúcson kell abbahagyni – tartja a mondás és mind többen jutnak el erre a pontra a magyar cégvilágban. Becslések szerint a családi vállalkozások generációváltás előtt állnak és az átmenetet csak a cégek alig harmada éli túl. De akár a magánélet is közbeszólhat, hiszen egy válás, vagy egy családtag-tulajdonostárs elvesztése is vihart okozhat a cég működésében, arról nem is beszélve, hogy 10-20 év után akár a cégvezető is elfáradhat, és inkább mással szeretne foglalkozni. Ilyenkor reális opció lehet a cégeladás, és szóba kerülhet akkor is, ha a társaság egy mérföldkőhöz érkezett: a növekedési potenciálját kimerítette, a tulajdonos saját korlátaiba ütközik. (Idén kelendőek lehetnek a magyar cégek.)

TOVÁBB