A „családi” vállalkozások vége! Hogyan amortizálódhat le egy leszármazótól a vállalatbirodalom?

Régen, ha egy iparos, vagy kereskedő kiemelkedően ügyes, szorgalmas és céltudatos volt, lassan fejleszthette a vállalkozását és akár óriási céget is létrehozhatott. A mai nagy, patinás márkák többsége is így jött létre. (pl. Adidas, Rolex, Chanel, Cartier, Lamborghini, Lipton, Sharp, IKEA, Sony, Ford…)

Ma már ez a lehetőség szinte teljes egészében elveszett. Változik a világ. Az óriáscégek minden területen gondoskodnak róla, hogy ne léphessenek be a piacra újabb versenytársak csak úgy a semmiből. Persze ha valaki elég jó minőséget elég olcsón képes biztosítani, addig eljuthat, hogy őket kiszolgálja, de ez a maximum. Innen nincs feljebb. Ráadásul ez is könnyen pünkösdi királyságnak bizonyulhat, amint megjelenik egy olcsóbb ajánlattal valaki a világ valamelyik másik pontján.

Persze vannak azok a vállalkozások, amik nem zavarják az óriásokat. Itt még van esélyük a helyieknek a kibontakozásra. De a klasszikus módszerek már itt sem működnek. Már nem elég egy szakmában jónak lenni. Nagyon jónak, sőt elképesztően szuper jónak sem. „Diplomáciában” is jónak kell lenni. A „kit ismersz?” mellett eltörpül a „mit tudsz?”. Mindezek hatására az egész világ átalakul. Másfajta tudás, más képességek kellenek a sikerhez. Akit 100-150 éve még magára valamit adó üzletember messze elkerült, az ma már példakép lehet. Az itthoni „réginek” számító kkv.-k többsége még a klasszikus úton érte el mai méreteit. Ez a klasszikus út nem vezet tovább. A Don Quijote-k kora lejárt. A lovagi becsület, a hősi csaták már csupán mese. A fiatalok csak megmosolyogják. Az „öregeknek” el kell gondolkodniuk a folytatáson. Három alapeset lehetséges. (Esetleg ezek
valamilyen kombinációja.):
– A legegyszerűbb, s egyszersmind a legdrámaibb, ha azt mondja az atya, hogy „temessétek ide mellém a cégemet is!”

– Kevésbé heroikus, de azért anyagiak szempontjából védhető álláspont, ha egyszerűen eladja a vállalkozást.

– A legmerészebb azonban a három közül a családon belüli utódlás. Ennek a megoldásnak a merészségét az elfogultság okozza. Ugyanis a szerelem vak, meg a leszármazó szeretete is. „Az én gyerekem sokkal szebb és okosabb mint a többiek, és felháborító, hogy a többi szülő ezt nem veszi észre, mert elfogultak a saját középszerű gyerekeikkel szemben. Hát csak én látok itt egyedül tisztán?”

Ehhez a vaksághoz még hozzáadódik az a gyakori jelenség, hogy a gyermek a szülei sikereit valami oknál fogva a saját képességei igazolásának tekinti. Hatalmas és gyakran hamis önbizalommal ugrik neki az életnek. Sok vállalkozás ért katasztrofális véget, miután az alkalmatlan, de a szülei szemében páratlan képességű gyermek döntő szerepet kapott a családi vállalkozás irányításában. Hasonlóképpen lehet járni az újsütetű házastárssal is. Nem egyszer láttam, hogy az új (szex)partner olyan pozíciót kapott a cégben, ahol az alkalmatlansága nagyképűséggel és szorgalommal párosulva már sikeresen tudta szakadék felé kormányozni a céget. A vállalkozások megfelelő irányításához a régiektől eltérő képességekre és mentalitásra van szükség. De ebben éppen ez a szép. Hosszútávon nem a legerősebbek, vagy a legokosabbak maradnak a csúcson, hanem azok, akik a változó körülményekhez a legjobban, leggyorsabban tudnak alkalmazkodni. Ennek a képességnek a meglétét egy családtagban csak kevesen tudják objektíven megítélni.

Zavagyil Zoltán
a Saxum Corporate Finance Zrt.
befektetési igazgatója